most már helló nyár!2013.06.14. 17:12, Wes
Végre. Hivatalosan is vége az iskolának, amit én ma azzal ünneplek, hogy este megyek dolgozni. Persze nem nyafogok, mert örülök, ha egyáltalán behívnak. Nagyon pipa vagyok a managerre. Nem tudom mi a fészkes fene baja van, de egyszerűen nem képes heti 10 óránál többre beosztani. Tán kiestem a dugható kategóriából és ezért a büntetés...? Már igen csak gondolkodom azon, hogy keresek még valamilyen másik munkát is, mert ha ez így marad, az úgy nem lesz jó... Ennyit arról, hogy hiába végzed el a munkádat tisztességesen, abszolút nem is érdekli az embereket...
De igyekszem a pozitív dolgokra koncentrálni. Fantasztikusan telt az "utolsó" hetem. Kedden este újra mentem edzésre. Két hét kihagyás után iszonyatosan jól esett. A végén még zenéltünk is egyet, egy új számot tanultunk meg. Nagyon szép volt.
Szerdán elugrottunk Pécsre az állatkertbe. A srácoknak nagy csalódás volt, én nem vártam semmi különöset. Mondjuk annyiban igazuk volt, hogy ennyi pénzért legalább pár órát elsétálgathattunk volna, de egy óra alatt megjártuk úgy, hogy nem is rohantunk. Utána fogtuk magunkat és lementünk a városba. Ott is körbesétálgattunk miközben elszürcsöltünk egy-egy jégkását, illetve benéztünk pár üzletbe is az Árkádban. Miután megkajáltunk jöttünk is haza, ahol az első utunk a Libribe vezetett, ugyanis megjött a rendelt könyvem, a Harry Potter and the Philosopher's Stone. No igen. Első angol nyelvű könyvem, gyakorlás céljából. És nem mellesleg iszonyatos gyönyörűséges példány. :)
A csütörtöki nap elméletben a pihenésről szólt volna, legalábbis délelőtt, persze aztán a városba jövés+ügyintézés mellett még egy kis kerti munka is kijárt, aztán este megint edzés volt, amin csodák csodájára négyen is voltunk. A gáz csak annyi volt, hogy nem volt termünk, mert a színművészetiseknek is épp ott volt felvételijük, de nekünk bárhol jó, így pár emelettel feljebb a folyosón edzettünk. :'D Igazából azért volt ez fontos nekem, mert úgy érzem egész jól teljesítettem. Pl. egyből értettem, hogy milyen mozdulatkombinációt vár el tőlem az edző, illetve amikor mutatta, akkor tudtam neki mondani. És a múltkor gyakorolt újabb mozdulatok is egész jól mentek. A rodába meg szintén volt egy pont, amikor már úgy éreztem, hogy igen, megy ez. :)
A mai napom megint egész jóra sikeredett. Persze a reggelt kivéve... Korán reggel kelni (igen 7 óra az korán van), hogy iskolába menjek, ahol kiderült, hogy utolsó napra való tekintettel megnézzük (újra!) a Social Network-öt, akit pedig nem érdekel, az nyugodtan netezhet, de akkor is végig kell néznünk, mert kb. addig tart az óra is... Aztán persze a végére sikerült belepörgetnünk és így egy 20 perccel lerövidítettük a szenvedést és eljöhettünk. Akkor telefonáltam a páromnak, aki az edzővel épp a város iskoláit járta és szórólapokat vittek szét. Szóval megbeszéltük, hogy még egy suliba bemennek és utána találkozunk. Így bejártam még pár üzletet és utána beültünk egy italra. A srácok kávéztak én meg limonádéztam. :) Jól eldumáltunk, aztán körbejártuk a várost, papírsárkányhoz vettünk alapanyagokat, meg fagyiztunk, az egyesületnek jártunk utána... És ha minden igaz kapok még egy brazil papucsot is, fizetség gyanánt az elkészített szórólapokért. Vagyis egy a barátom érdeme is, de... :) El nem tudom mondani mennyire jól esett a dolog. Aztán végül kettecskén beültünk ebédelni. Szeretem az ilyen közös, együtt töltött pillanatokat. Iszonyatosan boldog vagyok. <3 :)
emlékképek...2013.06.05. 13:38, Wes
...a másik blogról. Igazából csak szeretném, ha megmaradna, mielőtt azt ott törlésre ítélem. :)
- Most már bejöhetsz.
Kinyitom az ajtót, kellemes félhomály fogad. A kádon és a párkányon kis mécsesek pislákolnak, a falakra táncoló árnyakat vetítve. A szívem nagyot dobban és teljesen meghatódok.
- Ez annyira szép. Még soha nem kaptam ennyire romantikus dolgot senkitől.
Megölelem és magamhoz szorítom.
- Szeretlek!
Suttogja és csókot lehel a hajamra.
- Köszönöm!
A hangom tele hálával és szeretettel iránta. Vajon ez tényleg megtörténik? Ilyen tényleg van? Szerethet ennyire valaki? El sem akarom engedni. Soha többet.
- Nagyon tetszik, hogy ennyire csillognak a szemeid. Már ezért megérte az egész.
Elpirulok és megborzongok, ahogy puszit nyom a homlokomra. Egyetlen szó zakatol a fejemben. Újra és újra. Üvölt bennem a gondolat és ki is mondom... Talán nem a legjobb szó arra, ami bennem zajlik, de az adott pillanatban a legmegfelelőbb:
- Nagyon szeretlek!
adfsdf2013.06.04. 15:24, Wes
Annyira járnék megint egyetemre. Régi magyaros csoporttársakat fantáziálok magam mellé és veszprémi vár termeit. Tudom, hogy teljesen más lesz minden, de igazából abszolút nem számít.
Egy időben elbizonytalanítottak, hogy jelentkezzem képalkotó diagnosztikára, de most megint úgy vagyok, hogy bár már ott tartanék. Még mindig gyatra vagyok a biosz/kémia/fizika hármasból, de nem akarom feladni. Már nyáron el akarok kezdeni tanulni és meg akarom próbálni. Vágyom arra, hogy ezt tanuljam. Tudom, hogy nem lesz könnyű, de meg akarom próbálni. Küzdeni akarok és nem feladni. Persze ez még jócskán a jövő zenéje, hiszen addig még ezt az OKJ-s tanfolyamot is valahogy el kellene végeznem. Kicsit félek is tőle... Az oktatás színvonala elég gyér, nyáron pedig szerintem azt a keveset is elfelejtjük, amit tudunk... A szomorú pedig, hogy a vizsgák elég nehezek lesznek, ahogy láttam. Ráadásul lesz még gyakorlat is... Hát abból is nem tudom mi lesz... Szerintem nem vagyok olyan rossz, de 320 órát dolgozni teljesen ingyen, úgy hogy azért nem is ótvar munkát adok ki kezeim közül... Hát azért nem mindegy...
De hagyjuk is, meg csak lelombozom saját magam. :D Helyette elújságolom, hogy vettem egy csodás kék edzőcipőt. :'D Igazából valami márkás Adidasra fájna a fogam mondjuk, de tudom, hogy egyelőre arra nem lesz elég keretem a hónapba, viszont mivel az egyhónapos, 1800 Ft-os kínai tornacsukám talpa már megtörött és ilyen csodás, esős júniusi időben beázik, ezért felhúztam magam, elmentem a Deichmannba és az első normálisnak tűnő, vastag talpú edzőcipőt (ami persze méretbe is jó volt) fogtam és megvettem. Szóval most ez van. Talán nem fog ennek is széttörni a talpa és beázni... Aztán ha majd gazdag leszek, akkor beruházok egy márkásabbra.
szóval... na.2013.06.03. 23:12, Wes
Mivel hosszú után ez az első bejegyzés, így gondoltam a blog érdemel egy új külsőt. Egy a baj még mindig, hogy gyűlölök css-t írni. Szóval kutakodtam, ráleltem egyre és minimálisa át is irkáltam, de a forrás linkje egy pandamaci képében még mindig ott látható a bal felső sarokban. :) És végül, hogy ne is legyen teljesen üres az oldal, leváltottam a képet, így bal oldalon Sherlock sziluettje helyett most már Gatsbyt és az ő (butaaa, butaaa) Daisy-jét láthatjátok. :P Amúgy valami csodás filmet sikerült Luhrmannak kerekítenie Fitzgerald könyvéből. És az oly csodás DiCaprio pedig ismét felejthetetlent játszott. Oscart neki. Komolyan.
Szóval hogy őszinte legyek leszoktam a "tevékeny" netezésről. Nem szerkesztek oldalakat, nem photoshoppolok, nem játszok online game-eket meg mmorpg-ket... Vagyis kicsit hazudok. Nemrég rákaptam facebookon a Candy Crush nevezetű csodás játékra és nem lehet lelőni... :'D De igen, ebből lejön az is, hogy lógok facebookon és nagyjából semmi érdemlegeset nem csinálok. Mármint mindezt akkor ha itthon vagyok. Az meg mostanában közel sincs olyan sűrűn, mint korábban.
Továbbra is fent áll a korábbi bejegyzésben leírt napirend. Délelőtt suli (de már csak 9 nap úristen!!), aztán ha épp úgy van akkor meló és edzések. Ami kimaradtam és eddig igyekeztem meglehetősen diszkréten kezelni, az az, hogy összejöttem az egyik munkatársammal. És igen, boldog vagyok. El nem tudom mondani mennyire. Szerencsére valahogy mindig sikerül összeegyeztetni, hogy lássuk egymást, még akkor is, ha csak az egy napi gyors puszi... :) Igazából a facebookon is ezért lógok fent. Ha munkában van reménykedem, ha otthon akkor várom hogy írjon. :)
Nos egyelőre kezdetnek legyen ennyi elég. Nem ígérem, hogy minden nap írok, annyira azért nem tartalmas az életem, de majd igyekszem jönni. :))
|