Milyen fura, hogy országnyi távolság kell ahhoz, hogy valakihez újra közel kerülj. Úgy látszik ez kellett ahhoz, hogy romantikusabb legyen, hogy olyan dolgokkal kezdjen foglalkozni, amit előtte annyira elutasított. És mindez annyira, de annyira jól esik. Szeretem és alig várom, hogy újra itthon legyen. Hogy megölelhessem és hozzábújhassak... Nem szoktam ennyire nyálas lenni, de ezek az érzések most mások. Újak.

Addig is az életem más részleteire igyekszem koncentrálni. A nyelvtanulásra, ami az angol mellett most már a portugált is magában rejti... a nem létező sportkarrieremre és egyéb szellemi tevékenységekre, lásd olvasás (és angolul olvasás --> bizony. bár csak egy oxford bookworms rövidített Pride and prejudice :D)... Hmm, most valahogy úgy érzem, kezd tartalmasabb lenni az életem. Furcsa, de jó érzés. :))