Én az alcímet jobban preferálom és azt hiszem most jött el az ideje, hogy írjak is róla. Magyar fakultáción előző tanévben feladták, mint faktos kötelező és (természetesen) én egyedül elolvastam és már akkor is tetszett. Külön imádom a drámákat, ez pedig igen különleges volt. Amikor pedig megláttam a kiírását a Művészeti Karon azonnal megdobbant a szívem... Persze nem sokkal később el is felejtettem bokros teendőim végett, de egyik nap azzal fogadott a magyartanárunk azzal fogadott, hogy faktosoknak kötelező megnézni, ergo nekem is ott kellett lennem. És nem bántam meg... De először is röviden a darabról, port.hu-t idézve:
Pirandello: Hat szerep keres egy szerzőt című drámája az élet és a színház (művészet) egymásba fonódásáról szól; a rendezők többnyire valóság és játék átmeneteit boncolgatják az előadásokban. A Kaposvári Egyetem Színházi Tanszékének hallgatói elsősorban a szerepekben gondolkodnak - legyen az közvetlenül valóságos avagy közvetlenül színházi. Kocsis Pál színész és mesterségtanár rendezésében egymásnak felel és egymásból építkezik élet és színház; portrék, sorsok, múlt és jelen birkózik egymással, hátha kiderül, mire jó a színház...
Persze ez a leírás vajmi keveset árul el a darabról. Először is mindenkinek ajánlom figyelmébe, hogy olvassa el magát a művet. Aki már olvasta, vagy halott róla, annak mondom, hogy a IV. évfolyamos hallgatók merőben más oldalról fogták meg a történetet. Még modernebb alapokra helyezték és fontos, hogy az egészet teletűzdelték humorral, ami másodszori megnézésre is ugyanolyan viccesek voltak. Mert igen, kétszer is láttam a darabot és másodszorra is ugyanannyira élvezetes volt, mint elsőre.
A leendő színészek engem már most meggyőztek és remélem, hogy sokukat viszontláthatom majd a helyi színházban, sőt akár magyar filmekben is.
Aki legnagyobb arc volt, az természetesen Ottó. Ő kapta a legjobb/legütősebb poénokat, az ő karaktere volt a legszerethetőbb, de nekem külön kedvencem volt a Fiú is... De igazából (szinte) mindenkit nagyon bírtam és teljesen belopták magukat a szívembe.
Amint meglepődtem, hogy rákerestem a darabra és a színészek listáját megnézve több helyütt képeket találtam róluk és feltüntetve a darabokat amikben játszottak, stb... Ez szerintem tök érdekes, hisz még tanulók.
Végül búcsúzom az általunk összegyűjtögetett aranyköpésekkel a darabból (nem valószínű, hogy szóról szóra mindegyik pontos...) és az egyik felcsendülő dallal:
Ottó: - ...mert ha lenne hologram, akkor nem nekem kellett volna Totó előtt szalonnával feldörzsölni a sárga köves utat!
Rendező: - Ottó, adj munkát... Ottó: - ... meg kenyeret.
Ottó: - Hangulatfény érkezik a kettes vágányon. (És bevisz egy szál gyertyát. :D)
(Ottó egy serpenyőt visz, amiben víz van.) Rendező: - Mi ez? Ottó: - Mi... mi... Tó!
Az Apa: - Kellene egy mahagóniasztal, párducmancsot mintázó lábakkal és... (Ottó behozza a tök egyszerű, sima asztalt és a helyére viszi.) ...Mi ez? Ottó: - Mahagóni jelzés.
Rendező:(Üvöltve az egyik színésznek.) - ...mert nem érted??? Nem mindegy, hogy anyám vagy anyád!!!
(A szereplők felváltva sorolják, hogy milyennek kell lennie a tónak, elhangzik rengeteg jelző, a végén csak olyan szavak, amik -tó-ra végződnek, ekkor hangzanak el az alábbi szavak.) Az Anya: - Énekeltető... tó.
Ottó: - Ki ne mondd... Rendező: - Ottó.
Az Apa: - Nézzétek... Amikor fütyül olyan az arca, mint egy kanos hódé.
A Lány: - Elmegy kurvázni és elsírja magát mert a kurván fekete ruha van.
Persze ezek a főleg a vicces szituációknak köszönhetően voltak poénosak, de ennek ellenére azért leírtam őket. :) Mi imádjuk. :)