E. T. A. Hoffmann: Az arany virágcserép

Gondolkoztam azon, hogy melyik könyvet is válasszam ide, ugyanis Mikszáth műveinek a jó részét is ki nem állhatom. Magam sem tudom, hogy miért, de egyszerűen képtelen vagyok jóízűen olvasni bármelyik művét. Szenvedés az egész...
Ez a könyv is abba a kategóriába tartozik. Anno kötelezőnek volt feladva, de képtelen volta a nyár folyamán elolvasni. Év közben pedig a tanár bepöccent, mivel kb. senki nem olvasta el, így kaptunk pár napot rá, hogy akkor mindenki elolvassa, mert kérdéseket tesz fel belőle és aki nem tud rá válaszolni, annak egyes... Hát szuper. Gyorsan el is olvastam, de persze attól még nem szerettem. Igazából már a történetre sem emlékszem. Abszolút nem hagyott bennem mély nyomokat. Esetleg ha valaki érdekel, akkor bemásolom ide nektek a Wikipédián olvasható leírást:
Anselmus szolid polgári karrierről álmodozik, egy napon azonban különös események történnek vele: az Elba-parti bodzafa lombjai között játszadozó arany-zöld kígyókisasszonyok képében betör a poézis mesebirodalma Anselmus kicsinyes gondok és szegényes örömök láncolatából álló, nyomorúságos életébe. Pontosabban: ekkor fedezi fel az életben a csodásat, a meséset, a költőit – mindazt, ami a józan hétköznapokban megrekedt filiszter számára nem létezik. Innentől megkezdődik a harc Anselmus lelkéért a két ellentétes világ, a metaforikus és a realista hatalmai között. Csodálatos kalandok és fantasztikus élmények után a küzdelem a szellem javára dől el: Anselmus feleségül veszi Serpentinát, s vele elnyeri a boldogságot jelképező, csodatevő arany virágcserepet.