Jane Austen: Meggyőző érvek

Az előző könyvkihívásos bejegyzésben azért is nem akartam nagyon rizsázni, mert akkor mit is írtam volna ide... :) Sajnos azt nem mondhatom el, hogy már vagy tízszer elolvastam a könyvet, mert sajnos nem. De az első, majd második olvasás is már elegendő volt ahhoz, hogy a kedvencemmé váljon. Arra viszont nem tudok okot mondani, hogy miért is...
A történet a jól ismert Austen stílusban íródott... Anne Elliot a hősnőnk, aki egykor gyengéd érzelmeket táplált egy akkor még bizonytalan jövőjű tengerésztiszt iránt, de a rokonság és a barátok a lelkére beszéltek, hogy rosszul teszi, ha neki adja a kezét. De mekkorát tévedtek. Nyolc év után találkoznak újra az egykori szerelmesek, amikor a tengerésztiszt helyett már Wentworth kapitányként tér vissza a férfi, gazdagon, hogy letelepedjen és családot alapítson. A kérdés már csak az, hogy a régi szerelem újra fellángolhat-e, s folytathatják e ott a kapcsolatukat, ahol évekkel korábban abbahagyták.
Sok helyütt olvastam, hogy ezt tartják Austen legjobb regényének. Hát eddigi olvasataim alapján én is ugyanezt mondom. :) Megjegyzésként még annyit mondanék, hogy tudom rossz dolog, de néha borítóról ítél az ember... Nos szerintem érdemes megnézni az Austen könyvek borítóit, azokét, amelyek az Ulpius-ház gondozásában jelentek meg. Egyszerűen csodásak. Ha tehetném, megvenném az összeset. :)