"Zseléfixszel főzött lekvárnapok.
Kétéltű árnyak a kávézacc jóslatában.
hieroglifák a fény falán.
lógok az álmok köldökzsinórján."
*
A napokban sokat gondolkoztam és arra jutottam, hogy lezárom majd ezt az oldalt. Nem tudom még pontosan mikor. Lehet hogy órák, napok vagy hetek kérdése... De el fog jönni a pillanat. Az életem egy szakasza lezárult úgy érzem és ezt így ezen blog formájában is szeretném jelképesen lezárni. Ez nem végleges, szándékomban áll, átköltözni majd egy másik oldalra, de egyelőre még a részletek kérdésesek, így húzódik a zárás is.
Christytől kaptam ilyen díjfélét, amit először is mégegyszer megköszönök, tovább úgy döntöttem ki is töltöm, mert hát miért is ne. :)
1. Mi az örök, megunhatatlan és soha nem változó kedvenc számod (ha ez nem megy, együttes vagy énekest is írhatsz)?
Olyan nincs, azt hiszem. Igazából azt kell, hogy mondjam, egyetlen együttes van, akiknek eddig minden albumát hallgattam és mindegyik számuk tetszett is, illetve bármikor szívesen hallgatom őket... Vagyis ők a kedvenceim: a Panic At The Disco. :)
2. Mi a kedvenc virágod?
Nos ez egy olyan kérdés, amire nem igazán tudok válaszolni. Imádom a virágokat, de nincs külön kedvenc. Talán az egyik, amit mégis kicsivel jobban szeretek a többinél, az a cseresznyefa virága. :)
3. Ha kapnál most egy cicát vagy egy kutyát, hogy neveznéd el őket, és miért?
Ironikus, mert épp kb. egy hete kaptam egy cicát. :) Gyönyörű kis fehér-vörös dög és Fahéj lett a neve a színe miatt. :) Amúgy ezen kívül még Kis Tigrisnek is szoktuk nevezni. :D
4. Mi a kedvenc sorozatod?
Nem igazán tudnék választani. Elsőre a Sherlockot mondtam volna, de aztán eszembe jutott a Trónok harca, az Amerikai Horror Story és most a legújabb az Under The Dome (A búra alatt)... Aztán még így is maradt egy-kettő, amivel amúgy jelenleg el vagyok maradva. :)
5. Tudnád egy szóval jellemezni magad? Ha igen, mi az a szó?
Könyvmoly. :D Amúgy nem, nem tudom jellemezni magam. :(((
6. Milyen állat a kedvenced?
Megint egy kedvenc... :/ Hááát ezekben nem vagyok jó. Szeretem a farkasokat, a majmokat, meg most már nagyon a cicákat is... De konkrét kedvencem itt sincs. :)
7. Szoktál káromkodni?
Sajnos igen. A párom viszont nem (legalábbis annyit és úgy nem) és rossz szemmel is nézi, szóval nagyon igyekszem leszokni róla. Állítása szerint sikerrel. :))
8. Meg szoktad jegyezni, hogy egy-egy fontos pillanatnál az életedben milyen ruha volt rajtad?
Úristen. Még ha esetleg van is olyan fontos pillanat, akkor örülök, ha azt megjegyzem. Az agyam olyan, mint a szita... Ráadásul úgy szelektál, hogy fölösleges dolgokat sikerül általában megjegyeznem. :D
9. Szoktál ékszert hordani? Vagy olyan, aminek valami jelentősége van, és azért hordod?
Alapvetően a fülbevaló, ami állandóan a fülembe van, sokszor volt karkötőm, sima bőr, vagy ilyen Kristen Stewart-féle gumikarkötő, esetleg csomózott (ilyet tervezek majd most is csinálni magamnak), de pl. a gyűrűket ki nem állhatom. Nemrég pedig kaptam egy nyakláncot, amin egy berimbau-t (brazil hangszer) ábrázoló medál van, ez is (szinte) mindig a nyakamban lóg. :)
10. Mit reggelizel legszívesebben?
Nem igazán szoktam reggelizni, de szeretem pl. a magvas müzlit kis kakaóval. :D
Öhm, na igazából nem szeretnék kérdéseket felrakni, semmi ötletem, és nincs is elég elérhető ismerősöm így tovább sem adom, szóóóóval. :D Azért köszönöm, hogy kitölthettem. :))
Újra itt. :) Néha eltűnök itt hetekre, de egyre redukálódnak le azok az órák, amiket gép előtt töltök. Legalábbis a blogolás és szerkesztés része mindenképp. De most itt vagyok és jöttem egy új külsővel is, mert az előző nagyon nem tetszett. Ez olyan színeske mégis letisztult, egyelőre biztos marad ez. A kódolás ismét nem az én érdemem, hanem Sam és Aemy-é, fent a pandamacin a link. A fejléc viszont saját alkotmány, kis egyszerű capoeirás, olyan vidám. Tetszik. :)
Legutóbbi bejegyzésemben a munka miatt panaszkodtam és ha egy héttel ezelőtt írtam volna, akkor valószínűleg ugyanazt tettem volna, de azóta gyökeresen megváltoztak a dolgok. Kiderült, hogy kevés az ember takarításfelügyeletre, ezért az állandósok közül kell páruknak vállalni. Mondom a páromnak, hogy igazából én is elvállalnám, de nem kérdeztek. Hát akkor kérdezzem meg. Meg is lett kérdezne, vasárnap este pedig már tanulhattam is be. Ez azt jelenti, ha havi 10 alkalmat tudok mondjuk menni, az már 18.000 Ft pluszban, ami meg azért jól jön. Tegnap pedig megkaptuk a következő heti beosztást és jött az újabb meglepetés: záró büfésnek lettem beosztva. Ez azért is nagy szám, mert büfét csak sv (supervisor) zárhat, én pedig nem vagyok az. Legalábbis eddig nem voltam. Ezzel nagyobb lesz a mozgásterem és még a fizum is. Úgyhogy most nagy a boldogság. Persze gondolom ez egyelőre csak "próba", hogy menni fog e a dolog, aztán majd meglátják. De akkor is örülök. :)
Aztán egész sok minden történt mostanában. Elnökségi tag leszek az egyesületünkben, rendszeresen eljárok capoeirázni és úgy érzem egyre jobb vagyok. Sok közös programot szervezünk a párommal, az edzővel és a többi ismerőssel. Volt alkalmam részt venni egy igazán hangulatos és vidám falunapon, részemről egy kevés alkohollal és sok tánccal, aztán ki szoktunk ruccani házilag készült brazil papírsárkányt eregetni is. Vasárnap pedig átmentünk a szomszéd faluba, a tóhoz, ahol elröpiztünk, -fociztunk és -capoeiráztunk. Bár igaz, hogy egyből meló után mentünk ki, de mégis nagyon jól esett.
Néha persze a legnagyobb melegbe kimozdulni se lehetett, olyankor mesét néztünk, illetve nekiálltunk mi is megnézni az Under the Dome-ot. Iszonyatosan tetszik az a sorozat. Most pedig igyekszem folytatni az olvasást, mert azzal sajna nem haladok. Ez a Sárkányok tánca állandóan kifog rajtam. :/ :((
Végre. Hivatalosan is vége az iskolának, amit én ma azzal ünneplek, hogy este megyek dolgozni. Persze nem nyafogok, mert örülök, ha egyáltalán behívnak. Nagyon pipa vagyok a managerre. Nem tudom mi a fészkes fene baja van, de egyszerűen nem képes heti 10 óránál többre beosztani. Tán kiestem a dugható kategóriából és ezért a büntetés...? Már igen csak gondolkodom azon, hogy keresek még valamilyen másik munkát is, mert ha ez így marad, az úgy nem lesz jó... Ennyit arról, hogy hiába végzed el a munkádat tisztességesen, abszolút nem is érdekli az embereket...
De igyekszem a pozitív dolgokra koncentrálni. Fantasztikusan telt az "utolsó" hetem. Kedden este újra mentem edzésre. Két hét kihagyás után iszonyatosan jól esett. A végén még zenéltünk is egyet, egy új számot tanultunk meg. Nagyon szép volt.
Szerdán elugrottunk Pécsre az állatkertbe. A srácoknak nagy csalódás volt, én nem vártam semmi különöset. Mondjuk annyiban igazuk volt, hogy ennyi pénzért legalább pár órát elsétálgathattunk volna, de egy óra alatt megjártuk úgy, hogy nem is rohantunk. Utána fogtuk magunkat és lementünk a városba. Ott is körbesétálgattunk miközben elszürcsöltünk egy-egy jégkását, illetve benéztünk pár üzletbe is az Árkádban. Miután megkajáltunk jöttünk is haza, ahol az első utunk a Libribe vezetett, ugyanis megjött a rendelt könyvem, a Harry Potter and the Philosopher's Stone. No igen. Első angol nyelvű könyvem, gyakorlás céljából. És nem mellesleg iszonyatos gyönyörűséges példány. :)
A csütörtöki nap elméletben a pihenésről szólt volna, legalábbis délelőtt, persze aztán a városba jövés+ügyintézés mellett még egy kis kerti munka is kijárt, aztán este megint edzés volt, amin csodák csodájára négyen is voltunk. A gáz csak annyi volt, hogy nem volt termünk, mert a színművészetiseknek is épp ott volt felvételijük, de nekünk bárhol jó, így pár emelettel feljebb a folyosón edzettünk. :'D Igazából azért volt ez fontos nekem, mert úgy érzem egész jól teljesítettem. Pl. egyből értettem, hogy milyen mozdulatkombinációt vár el tőlem az edző, illetve amikor mutatta, akkor tudtam neki mondani. És a múltkor gyakorolt újabb mozdulatok is egész jól mentek. A rodába meg szintén volt egy pont, amikor már úgy éreztem, hogy igen, megy ez. :)
A mai napom megint egész jóra sikeredett. Persze a reggelt kivéve... Korán reggel kelni (igen 7 óra az korán van), hogy iskolába menjek, ahol kiderült, hogy utolsó napra való tekintettel megnézzük (újra!) a Social Network-öt, akit pedig nem érdekel, az nyugodtan netezhet, de akkor is végig kell néznünk, mert kb. addig tart az óra is... Aztán persze a végére sikerült belepörgetnünk és így egy 20 perccel lerövidítettük a szenvedést és eljöhettünk. Akkor telefonáltam a páromnak, aki az edzővel épp a város iskoláit járta és szórólapokat vittek szét. Szóval megbeszéltük, hogy még egy suliba bemennek és utána találkozunk. Így bejártam még pár üzletet és utána beültünk egy italra. A srácok kávéztak én meg limonádéztam. :) Jól eldumáltunk, aztán körbejártuk a várost, papírsárkányhoz vettünk alapanyagokat, meg fagyiztunk, az egyesületnek jártunk utána... És ha minden igaz kapok még egy brazil papucsot is, fizetség gyanánt az elkészített szórólapokért. Vagyis egy a barátom érdeme is, de... :) El nem tudom mondani mennyire jól esett a dolog. Aztán végül kettecskén beültünk ebédelni. Szeretem az ilyen közös, együtt töltött pillanatokat. Iszonyatosan boldog vagyok. <3 :)
...a másik blogról. Igazából csak szeretném, ha megmaradna, mielőtt azt ott törlésre ítélem. :)
- Most már bejöhetsz.
Kinyitom az ajtót, kellemes félhomály fogad. A kádon és a párkányon kis mécsesek pislákolnak, a falakra táncoló árnyakat vetítve. A szívem nagyot dobban és teljesen meghatódok.
- Ez annyira szép. Még soha nem kaptam ennyire romantikus dolgot senkitől.
Megölelem és magamhoz szorítom.
- Szeretlek!
Suttogja és csókot lehel a hajamra.
- Köszönöm!
A hangom tele hálával és szeretettel iránta. Vajon ez tényleg megtörténik? Ilyen tényleg van? Szerethet ennyire valaki? El sem akarom engedni. Soha többet.
- Nagyon tetszik, hogy ennyire csillognak a szemeid. Már ezért megérte az egész.
Elpirulok és megborzongok, ahogy puszit nyom a homlokomra. Egyetlen szó zakatol a fejemben. Újra és újra. Üvölt bennem a gondolat és ki is mondom... Talán nem a legjobb szó arra, ami bennem zajlik, de az adott pillanatban a legmegfelelőbb:
Annyira járnék megint egyetemre. Régi magyaros csoporttársakat fantáziálok magam mellé és veszprémi vár termeit. Tudom, hogy teljesen más lesz minden, de igazából abszolút nem számít.
Egy időben elbizonytalanítottak, hogy jelentkezzem képalkotó diagnosztikára, de most megint úgy vagyok, hogy bár már ott tartanék. Még mindig gyatra vagyok a biosz/kémia/fizika hármasból, de nem akarom feladni. Már nyáron el akarok kezdeni tanulni és meg akarom próbálni. Vágyom arra, hogy ezt tanuljam. Tudom, hogy nem lesz könnyű, de meg akarom próbálni. Küzdeni akarok és nem feladni. Persze ez még jócskán a jövő zenéje, hiszen addig még ezt az OKJ-s tanfolyamot is valahogy el kellene végeznem. Kicsit félek is tőle... Az oktatás színvonala elég gyér, nyáron pedig szerintem azt a keveset is elfelejtjük, amit tudunk... A szomorú pedig, hogy a vizsgák elég nehezek lesznek, ahogy láttam. Ráadásul lesz még gyakorlat is... Hát abból is nem tudom mi lesz... Szerintem nem vagyok olyan rossz, de 320 órát dolgozni teljesen ingyen, úgy hogy azért nem is ótvar munkát adok ki kezeim közül... Hát azért nem mindegy...
De hagyjuk is, meg csak lelombozom saját magam. :D Helyette elújságolom, hogy vettem egy csodás kék edzőcipőt. :'D Igazából valami márkás Adidasra fájna a fogam mondjuk, de tudom, hogy egyelőre arra nem lesz elég keretem a hónapba, viszont mivel az egyhónapos, 1800 Ft-os kínai tornacsukám talpa már megtörött és ilyen csodás, esős júniusi időben beázik, ezért felhúztam magam, elmentem a Deichmannba és az első normálisnak tűnő, vastag talpú edzőcipőt (ami persze méretbe is jó volt) fogtam és megvettem. Szóval most ez van. Talán nem fog ennek is széttörni a talpa és beázni... Aztán ha majd gazdag leszek, akkor beruházok egy márkásabbra.
Mivel hosszú után ez az első bejegyzés, így gondoltam a blog érdemel egy új külsőt. Egy a baj még mindig, hogy gyűlölök css-t írni. Szóval kutakodtam, ráleltem egyre és minimálisa át is irkáltam, de a forrás linkje egy pandamaci képében még mindig ott látható a bal felső sarokban. :) És végül, hogy ne is legyen teljesen üres az oldal, leváltottam a képet, így bal oldalon Sherlock sziluettje helyett most már Gatsbyt és az ő (butaaa, butaaa) Daisy-jét láthatjátok. :P Amúgy valami csodás filmet sikerült Luhrmannak kerekítenie Fitzgerald könyvéből. És az oly csodás DiCaprio pedig ismét felejthetetlent játszott. Oscart neki. Komolyan.
Szóval hogy őszinte legyek leszoktam a "tevékeny" netezésről. Nem szerkesztek oldalakat, nem photoshoppolok, nem játszok online game-eket meg mmorpg-ket... Vagyis kicsit hazudok. Nemrég rákaptam facebookon a Candy Crush nevezetű csodás játékra és nem lehet lelőni... :'D De igen, ebből lejön az is, hogy lógok facebookon és nagyjából semmi érdemlegeset nem csinálok. Mármint mindezt akkor ha itthon vagyok. Az meg mostanában közel sincs olyan sűrűn, mint korábban.
Továbbra is fent áll a korábbi bejegyzésben leírt napirend. Délelőtt suli (de már csak 9 nap úristen!!), aztán ha épp úgy van akkor meló és edzések. Ami kimaradtam és eddig igyekeztem meglehetősen diszkréten kezelni, az az, hogy összejöttem az egyik munkatársammal. És igen, boldog vagyok. El nem tudom mondani mennyire. Szerencsére valahogy mindig sikerül összeegyeztetni, hogy lássuk egymást, még akkor is, ha csak az egy napi gyors puszi... :) Igazából a facebookon is ezért lógok fent. Ha munkában van reménykedem, ha otthon akkor várom hogy írjon. :)
Nos egyelőre kezdetnek legyen ennyi elég. Nem ígérem, hogy minden nap írok, annyira azért nem tartalmas az életem, de majd igyekszem jönni. :))
No igen. Gáz vagy nem gáz, de így 20 évesen olyan fiúegyüttesért kezdek rajongani, amiről nem gondoltam volna. :D Na jó, túlzásba nem viszem a dolgot, de annyira cukik ezek a One Direction-ös srácok és még hangjuk is van... Hát ez már nálam elég. :DD
Először is legszívesebben kitörölnék mindent amit korábban írtam. De ilyet nem szoktam. Legyen tanulság számomra később. A távolság arra is jó, hogy rájöjj mik is hiányoznak a kapcsolatotokból. Milyen alapvető és fontos dolgok. De erről nem is akarok többet beszélni.
Valahogy nem hiányzik ez az egész dolog itt. Néha persze elkap a láz, hogy portált akarok szerkeszteni, de aztán elég hamar elmegy a kedv az egésztől. De nem is baj. Mostanság el tudom foglalni magam sok mással is. Elsősorban ugye iskola, plusz meló, aztán meg eljárok edzésekre, vagy ha én és a munkatársam is ráérek, akkor elmegyünk gyakorolni, vagy séta, mozizás, stb. van napirenden.
Egyre jobban beleszerelmesedek a capoeirába. Előző alkalommal a srácok már ki is tárgyalták, hogy milyen jól haladok, az egyik bonyolultabb mozdulatsort ugyanis elég volt egyszer megmutatnia az edzőnek és utána ment is. Persze én nem érzem ugyanezt, de nem baj... :D Másik örömöm is ehhez kapcsolódik, ugyanis megkaptam a capoeirás nevemet is. Épp párt cseréltünk én meg csak úgy ugrottam egyet, innen pedig jött a név, ha minden igaz Quica-nak írják (ejtsd: Kiká) és azt jelenti, hogy 'pattog' vagy ugrabugra vagy valami hasonló. Aztán azóta az is kiderült, hogy rászolgálok, mert tényleg állandóan ugrálok. :'DDD Fel se tűnt eddig. :D
Terveim között mostanság elég sok minden szerepel. Először is alig várom, hogy megjöjjön a fizum, már régóta szemezek ebay-en egy Trónok harcás, Lannisteres pólóval (*___*), ez lesz első, amit mindenképp beszerzek. Aztán néztem már ki magamnak, rövidnacit, sarut, kalapot még talán egy szandált is, de... áhh... :D Könyvet is akartam venni, de arra nem hiszem, hogy most költök... És amit majd mindenképp akarok, bár lehet hogy csak következő hónapba, az egy színházbérlet. Nagyon hiányzik a színház. Sajnáltam, hogy ebben az évadban sem tudtam menni, de most nem érdekel, akkor is félrerakok majd rá pénzt.
Najó egyelőre most ennyi. xD Remélem örül a "nép". :D