J. D. Salinger: Zabhegyező

Bevallom, hogy már régen volt, amikor ezt olvastam, akkor viszont nagy lelkesedéssel álltam neki, miután az osztálytársaim folyton folyvást erről áradoztak, cipelték magukkal a suliba és megállás nélkül idézgettek belőle. Szóval nagyon lelkesedéssel az első utam a könyvtárba vezetett és ki is kölcsönöztem, hogy végre elolvashassam, de végül csak csalódtam.
Én nem láttam meg benne szépet. Halálra idegesített az író stílusa és tisztán emlékszem, hogy egyre az járt a fejembe, hogy nemár így én is tudok írni... Így bárki tud írni... A történet csak homályosan maradt meg emlékeimbe, egyszerűen számomra az sem volt emlékezetes. Ennek ellenére most azt mondom lehetséges, hogy csak túl fiatal voltam hozzá, vagy kevésbé nyitott. Nem zárom ki annak a lehetőségét, hogy a jövőben egyszer majd ismét elolvassam, akkor talán megváltozik a véleményem és nagyobb irodalmi értéket fogok tulajdonítani neki.