Alapvetően a legtöbb kötelező olvasmányra igaz ez az állítás, mert én vagyok olyan szadista, hogy imádom a kötelezőket. A választásom is ezek egyikére esett. Tisztán emlékszem, hogy Jókai Mór: A kőszívű ember fiai című mű a legtöbb osztálytársamnak nem tetszett. Mindenki szenvedett vele és a nehéz szövegezés miatt panaszkodtak. Nekem is fura volt az első egynéhány oldal, de hamar belelendültem és ez volt az első olyan, amire emlékszem, hogy igazán tetszett is. Persze mostanra már csak homályos részek derengenek, de az biztos, hogy sokkal, de sokkal jobban tetszett, mint mondjuk az Egri csillagok. :)