:D Én amúgy emiatt nem szeretem a verseket... Ez a mindig "láss a dolgok mögé és értelmezd" nem az én világom, ráadásul úgy, hogy mindegy mi volt a meglátásom, a tanár szerint nem volt megfelelő. Szóval eléggé elvették tőle a kedvem. :D Végülis amúgy igazad van, de lázadás ide vagy oda, azért nem feltétlen kellene mindent szennynek ítélni. (Amúgy meg manapság mi az, ami miatt nem lázadnak a diákok... Undorító, hogy mit meg nem engednek maguknak... Persze ez már más lapra tartozik.) Hm, amúgy én pont Mikszáthot utáltam, de nagyon. A Szent Péter esernyője után én többet egy művét se tudtam élvezni... :D A kőszívű ember fiait viszont egyenesen imádtam. :D Nem sok kötelező volt, amit nem olvastam el. Az arany ember és Az ember tragédiája, meg Az arany virágcserép is ide tartozna, ha a tanár nem pöccent volna be az osztályra, amiért kb senki nem olvasta el és akkor kaptunk rá három napot... xDD De szerintem a szülők is tehetnek arról, ha a gyerek nem olvas. Ha látják a példát és kiskoruktól kezdve olvasnak nekik, stb. akkor szerintem a későbbiekben ő is olvasó emberke lesz. Legalábbis nagyon remélem, mert én szeretném, ha majd a gyerkőcök aktív "molyok" lennének. :DD :)

a magyartanároddal nincs valami rendben :D
egyébként én tudnék olyan közösséget mondani, ahol a világ leggázabb dolga az olvasás, főleg a kötelezők olvasása, mert mekkora szar már, ha valaki tényleg kézbe veszi azokat. ilyen helyeken biztos, hogy az amúgy könyvmolyok se fognak villogni azzal, hogy szabadidejükben miket forgatnak otthon. ez persze nem jelenti azt, hogy nem is olvasnak, csak nem kiáltják a nagyvilágba.
a kötelezők elutasítása meg mindig is a lázadás egy formája volt, én ezt nem tartom olyan nagy tragédiának. főleg úgy, hogy volt olyan, amivel én se bírtam megküzdeni (Odüsszeia, Faust), pedig én aztán rendes kislány voltam, és mindig olvastam órára :D. egyébként meg a kötelezőknek az lenne a dolga, hogy megszerettessék az olvasást. ehhez képest a 13-14 éves korosztállyal A kőszívű ember fiait olvastatják. könyörgöm, ha már Jókai, miért nem valamelyik könnyebb, emészthetőbb regénye?! például Az új földesúr. vagy Jókai helyett Mikszáth, szerintem ő sokkal viccesebb és könnyebb is. és aztán ott van a tanárok sara is, mert elhitetik (tisztelet a kivételnek), hogy egy könyv értelmezésénél egyetlen lehetséges nézőpont van - általában az övék -, ha te máshogy gondolod, egyes. így senkit nem lehet arra szoktatni, hogy könyveken tornáztassa az agyát.
na de túl messzire mentem már, inkább befejezem. :D és örülök, hogy vannak még olvasó emberek!

Először is nem baj, hogy ismeretlenül kommentelsz, sőőőt, örülök neki, hogy írtál! :D Én nem is állítom, hogy rosszak a ponyvák, hanem a legfőbb gondot abban látom, hogy jó részük mást a kezébe sem fog ezeken kívül... Mert én is sok ilyet olvasok, a múltkor is valami újabb vámpíros könyv került a kezeim közé és egy nap alatt kivégeztem... Szerintem a gond ott van, hogy az iskolában feladott kötelezőket egy az egyben elutasítják és ha betérnek egy könyvtárba, vagy könyvesboltba ott sem a szépirodalmat fogják megtalálni. Sok-sok képet láttam a neten, amik a Könyvmolyképzős gyűjteményeket örökítik meg... És úristen. Mindamellett, hogy szerintem félmilliót is megér egy-egy kupac, nem nagyon láttam, hogy mondjuk Austennal, Puskinnal vagy Móricz-cal dicsekednének... :/ Persze lehet velem van a gond, hogy túlságosan rajongok a szépirodalomért (is). Amúgy nekem speciel az Alkonyattal sincs bajom különösebben, többször is olvastam, mert szeretem, mint romantikus történet. Sőt, ez azért még az elfogadhatóbb írások közül való. Ellenben a Szürke ötven árnyalata iránti rajongás számomra felfoghatatlan, mert az tényleg valami ganéj... Már bocs. :/ És a legszomorúbb az egészben, amikor azt látom face-en, hogy a magyartanár ismerősöm is isteníti(!!!) :D No én azen iszonyatosan fennakadtam... :D

szerintem az nem baj, hogy szeretnek szórakoztató irodalmat is olvasni. nekem is kell néha egy kis agyrohasztás, pl. Az üvegbura, vagy az Iskola a határon után rögtön nem tudtam volna legyűrni egy rendes szépirodalmi könyvet, kikapcsolódásnak teljesen jó volt egy vidámabb, lazább valami.
én inkább abban látom a problémát, hogy az újonnan kijött "ponyvák" valami rettenetesen igénytelenek. nem csak a fordítás, vagy a lektorálás, mert én leginkább azon szoktam a hajamat tépni, hanem eleve az eredeti sztori. pl. az Alkonyat egy rettentő nagy sz.r szerintem, és nem azért, mert vámpírok vannak benne, meg romantikus, hanem mert eszméletlenül igénytelen a megfogalmazás, terjengős a sztori, stb. esküszöm, még a Romana-füzetek is jobbak nála, azok legalább beleférnek 200 oldalba. és akkor ne is beszéljünk a Szürke ötven árnyalatáról, vagy Gyémántfiúról, vagy akármelyik ilyen vörös pöttyös retekről.
és az a rossz, hogy mindenhol ezt tolják a fejedbe, a metróra nem tudsz úgy felszállni, hogy ne az Ulpius-ház szutyokjai jöjjenek szembe veled. mert igenis, van igényes szórakoztató irodalom is (pl. a sokak által utált, de szerintem igenis jó Harry Potter-sorozat, vagy a sablonos, de ezerszer élvezhetőbb és profibb Picoult-könyvek).
(és bocs, hogy ismeretlenül kommenteltem, de ezt muszáj volt leírnom :D)

Amúgy magukat a blogokat én sem szoktam olvasni, csak ami épp új tartalom címszó alatt szerepel, azt megnyitom és lehet hogy bele is olvasok egy-egy bejegyzésbe, ha tetszik az oldal külseje... :D Aztán rájövök, hogy 90%-ban abszolút nem érdekel, hogy mit írnak, mert nem igazán érdekel, hogy pl. mi történt vele a suliban, milyen órái voltak stb. :DD