Charlotte Brontë: Jane Eyre
&
Rick Riordan: Percy Jackson és az olimposziak

Mikor anno elhatároztam, hogy elkezdem ezt a kihívást, akkor előre összeszedtem, hogy mikről fogok írni és akkor a Percy Jacksonra esett legelőször a választásom. Először a filmet láttam és nem sokkal később megtudtam, hogy egy egész könyvsorozat áll a film mögött, így ki is vettem a könyvtárból az első részt. Persze rengeteg mindenbe különbözik, már csak a főszereplők életkora is... No, de a könyv valami fantasztikus. Biztos nem az idősebb korosztályt célozza meg eredetileg, de ennyi idős fejjel is nagyon jól szórakoztam rajta. Aranyos és nagyon vicces könyv. Végigmosolyogtam az egészet. :)
Viszont néhány napja megnéztem a 2011-es Jane Eyre-t. Azt előre el kell mondanom, hogy a könyvnek már vagy háromszor álltam neki, de a végét soha nem bírtam már legyűrni... Ellenben ez a film, annyira fantasztikusra sikeredett, hogy az hihetetlen. Nem a könyvhűségre törekedett, hiszen arra egy film nehezen lett volna elég, max egy BBC-s minisorozat... Hanem az érzelmek, a fényképezés. Csodás lett. Szóval most már mindenképp el kell, hogy olvassam végig a könyvet. :)
 

Szóval még mindig élek akármilyen hihetetlen, csak az elmúlt napok valahogy egyszerűen tovaszálltak. Játék, sorozat, film, ergo minden ami haszontalanság. No meg magánéleti problémák dögivel. Most fejfájósan gépelek, de holnap hozok könyvkihívást és még gondolkozom azon, hogy mit. Van egy oldal, ahova rengeteg érdekességet kiraknak és szeretnék azokból is szemezgetni majd néhányat, így lesz tartalom bőven. De a ez a dizájn valahogy túl "kicsi" nekem, úgyhogy lehet hamarosan átalakítom, mert ez így nem állapot. :P

Nem tudom, hogy ti hogy vagytok vele, de én van, hogy tiszta idegbeteg leszek a tévétől, manapság pedig egyre többször van így. Semmi értelmes nem szokott menni és egyszerűen már lüktet a fejem a sok zenétől, amit megállás nélkül ismételnek. Minap persze azért sikerült kifogni egy gyöngyszemet, ugyanis a Viasat3 leadta A szeretet szimfóniáját, ami valami csodálatos kis film volt. Amúgy A nagy házalakítást szoktam nézni, ha már be van kapcsolva a tévé, illetve utána átkapcsolok az AXN-re, ahol a Táncolj, ha tudsz! nevezetű műsor megy... És azt mondom bár előbb láttam volna minden részt, mert vannak benne annyira gyönyörű zenék és táncok, hogy az valami hihetetlen. A sok szenny között ez is igazi gyöngyszem, szerintem ha tudtok, akkor kukkantsatok bele. De most el is hoztam ide nektek az egyik nagy kedvencemet:

Szóval ez egy szigorúan 18-as karikás film... Egy szexfüggő férfi életéről szól. Bennem mégsem ez maradt meg, mert itt a szex olyan nagyszerűen van kezelve, hogy az emberből nem vált ki erotikus érzéseket. Nem is tudom, hogyan fogalmazhatnám meg. Eseménytelennek tűnik, annak ellenére, hogy igenis vannak történések. Inkább azt mondanám, hogy semmi nem látszik erőltetettnek. Ugyanúgy vannak benne párbeszédek, mégis számomra ezek se maradandóak, holott több is már idézetté vált. Itt sokkal inkább az érzelmekre hat a film, ahogy Brendon húga, Sissy például előadja a 'New York, New York'-ot, s mindeközben a férfi szemébe könnyek szöknek. Valamint az, hogy mennyi érzelmet képes Michael Fassbender visszaadni egy nézésben, amikor a metrón utazik. Valami elképesztő.
Részemről az egyetlen negatívum, hogy akármilyen jó pasi Michael Fassbender, az még nekem is sok volt, hogy a film első 5-10-15 percében kénytelen voltam a férfiasságát bámulni, merthogy a kamera pont olyan szögbe filmezte mindig, hogy máshova nem is lehetett nézni, maximum el... :/

J. D. Salinger: Zabhegyező

Bevallom, hogy már régen volt, amikor ezt olvastam, akkor viszont nagy lelkesedéssel álltam neki, miután az osztálytársaim folyton folyvást erről áradoztak, cipelték magukkal a suliba és megállás nélkül idézgettek belőle. Szóval nagyon lelkesedéssel az első utam a könyvtárba vezetett és ki is kölcsönöztem, hogy végre elolvashassam, de végül csak csalódtam.
Én nem láttam meg benne szépet. Halálra idegesített az író stílusa és tisztán emlékszem, hogy egyre az járt a fejembe, hogy nemár így én is tudok írni... Így bárki tud írni... A történet csak homályosan maradt meg emlékeimbe, egyszerűen számomra az sem volt emlékezetes. Ennek ellenére most azt mondom lehetséges, hogy csak túl fiatal voltam hozzá, vagy kevésbé nyitott. Nem zárom ki annak a lehetőségét, hogy a jövőben egyszer majd ismét elolvassam, akkor talán megváltozik a véleményem és nagyobb irodalmi értéket fogok tulajdonítani neki.
 

Bár gondolom ezt mondanom sem kell, hisz látszik. Az egész merőben más, mint az eddigi külsők. Valamikor naaaagyon régen volt valami hasonló, de az sem teljesen ilyen. Találtam egy csudajó vintázshátteres blogot és egyből szerettem is volna valamit felhasználni onnan. Valami romantikusat, régit... És hát ez lett belőle. :) És igen, még a kódolással is megszenvedtem, rászántam magam. :D A chat-tel vagyok egyelőre bajban, mert nem tudom, hogy mit kezdjek vele. A fejlécre már nem akarom benyomorgatni és hát lent is furán nézne ki. Külön oldalon meg senki nem használná... Úgyhogy ezen még gondolkozom.
Amúgy most már kezdek jobban lenni. Ezt a Coldrex számlájára írom, mert már az első szem bevétele után enyhült a torokfájásom. Még mindig fáj a nyelés, de közel sem olyan vészes, mint volt. Szóval holnap már akarok hozni könyvkihívásos bejegyzést is. No meg nem ártana időt szakítani a Michael-es oldalra is. De uramatyám. Mindjárt fél 2. :D Megyek is csicsikálni. ;D Jóéjt nektek is! :)

Csak azért nem jövök normális frissekkel, mert szépen bekaptam valami vírust. Egy-két napja megállás nélkül lázas vagyok, és olyannyira fáj a torkom, hogy egyszerűen nyelni nem tudok... :/ Alszok és tévézek kb. felváltva egész nap. Gondoltam azért írok, de egyelőre normális frissre ne számítsatok. :/

Nem is emlékszem melyik film volt rám utoljára ekkora hatással. Csodás az egész. A fényképezés, ahogy az érzelmekre van fektetve a hangsúly... Fenomenális. Most már tényleg rá kell szánnom magam, hogy befejezzem a könyvet... :)

Először is mivel nem csak egy darab kedvenc könyvem van, így kedvenc idézetekből is több van, szóval most szemezgetek ezekből. :)

"Kevés embert szeretek igazán, még kevesebbről van jó véleményem. Minél jobban megismerem a világot, annál elégedetlenebb vagyok vele."
/Jane Austen - Büszkeség és balítélet/

"A belenyugvás csak akkor tökéletes, ha meghiúsult vágyaink tárgya szemünkben már veszít valamit értékéből."
/Jane Austen - Büszkeség és balítélet/

Illetve van egy gyönyörű idézet a Trónok harcából is, amit most sajnos nem találok, de meglesz feltétlenül megírom. :)

Nem igazán van kedvenc női karakterem, de ha nagyon muszáj említeni valakit, akkor az a Büszkeség és balítélet Elizája. Bár nem a legszebb, hisz nővéréé ez az érdem, de művelt és nekem nagyon tetszik az egész személyisége. Irigylem tőle, ahogyan a szavakkal bánik, amilyen meglátásai vannak. Érdekes és sokoldalú ember... És bár én is képes lennék a csipkelődésre úgy, mint ő. :D